MNBH

Jogi szabályozás

A nemzetbiztonsági munka részletes, törvényi szabályozásának az igénye a rendszerváltás során fogalmazódott meg. Korábban az állambiztonsági munkát alacsony szintű és titkos jogszabályok alapján végezték, ami az Alkotmányban biztosított állampolgári jogok korlátozása vonatkozásában alapvető jogelvet sértett.

Az Országgyűlés 1990 januárjában megalkotta a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti alkalmazásáról szóló 1990. évi X. törvényt, amely a nemzetbiztonsági szolgálatokat (és a rendőrség bűnügyi szerveit) felhatalmazta ezen eszközök és módszerek alkalmazására. A kormány elfogadta a 26/1990. (II. 14.) MT rendeletet a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról. Ennek alapján két polgári és két katonai nemzetbiztonsági szolgálat - a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és az Információs Hivatal (IH), illetve a Katonai Biztonsági Hivatal és a Katonai Felderítő Hivatal - kezdte meg működését 1990. március 1-jével.

Az 1990. évi - az ún. ideiglenes - törvény már nyílt jogszabály volt, amelyben megjelentek a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának, illetve az állampolgári jogok védelmének fontosabb garanciális elemei, feltételei - többek között a nemzetbiztonsági tevékenység célirányosságának és arányosságának alapelve is. A szolgálatok tevékenységének részletes szabályait azonban nem állapította meg, ezért már megszületésével egy időben megkezdődött a nemzetbiztonsági feladatokat részletesen meghatározó törvény kidolgozása.

A második kormányzati ciklus idején került sor a szolgálatok működésének teljes - európai színvonalú - törvényi szabályozására. Az Országgyűlés hosszú előkészítő munka után, 1995 decemberében alkotta meg kétharmados többséggel az 1995. évi CXXV. törvényt a nemzetbiztonsági szolgálatokról.

Az 1996 márciusától hatályos törvény a nemzetközi tapasztalatok alapján, a magyar viszonyokat is figyelembe véve készült. Átfogóan szabályozza a szolgálatok működését, felsorolja az egyes nemzetbiztonsági szolgálatokat és feladataikat, meghatározza irányítási rendszerüket, továbbá rögzíti a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit.

A törvényesség egyik garanciájaként - az előző szabályozástól eltérően - önálló szervezetként határozza meg a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ), amely - az NBH-ból kiválva - a harmadik polgári nemzetbiztonsági szolgálat lett. A Szakszolgálat a titkos információgyűjtésre a törvény által felhatalmazott szervezetek szolgáltató intézménye.

A nemzetbiztonsági munka szabályozása megfelel a jogállamiság alapvető követelményeinek:

a szolgálatok működését törvény szabályozza;
az állampolgári jogokat legjobban korlátozó eszközök, módszerek alkalmazására csak a szolgálatoktól független, külső - bírói, illetve igazságügy-miniszteri - engedély alapján kerülhet sor;
részletesen szabályozott parlamenti felügyelet is érvényesül a szolgálatok felett.

	Jogi szabályozás A nemzetbiztonsági munka részletes, törvényi szabályozásának az igénye a rendszerváltás során fogalmazódott meg. Korábban az állambiztonsági munkát alacsony szintű és titkos jogszabályok alapján végezték, ami az Alkotmányban biztosított állampolgári jogok korlátozása vonatkozásában alapvető jogelvet sértett. Az Országgyűlés 1990 januárjában megalkotta a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti alkalmazásáról szóló 1990. évi X. törvényt, amely a nemzetbiztonsági szolgálatokat (és a rendőrség bűnügyi szerveit) felhatalmazta ezen eszközök és módszerek alkalmazására. A kormány elfogadta a 26/1990. (II. 14.) MT rendeletet a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról. Ennek alapján két polgári és két katonai nemzetbiztonsági szolgálat - a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és az Információs Hivatal (IH), illetve a Katonai Biztonsági Hivatal és a Katonai Felderítő Hivatal - kezdte meg működését 1990. március 1-jével. Az 1990. évi - az ún. ideiglenes - törvény már nyílt jogszabály volt, amelyben megjelentek a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának, illetve az állampolgári jogok védelmének fontosabb garanciális elemei, feltételei - többek között a nemzetbiztonsági tevékenység célirányosságának és arányosságának alapelve is. A szolgálatok tevékenységének részletes szabályait azonban nem állapította meg, ezért már megszületésével egy időben megkezdődött a nemzetbiztonsági feladatokat részletesen meghatározó törvény kidolgozása. A második kormányzati ciklus idején került sor a szolgálatok működésének teljes - európai színvonalú - törvényi szabályozására. Az Országgyűlés hosszú előkészítő munka után, 1995 decemberében alkotta meg kétharmados többséggel az 1995. évi CXXV. törvényt a nemzetbiztonsági szolgálatokról. Az 1996 márciusától hatályos törvény a nemzetközi tapasztalatok alapján, a magyar viszonyokat is figyelembe véve készült. Átfogóan szabályozza a szolgálatok működését, felsorolja az egyes nemzetbiztonsági szolgálatokat és feladataikat, meghatározza irányítási rendszerüket, továbbá rögzíti a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit. A törvényesség egyik garanciájaként - az előző szabályozástól eltérően - önálló szervezetként határozza meg a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ), amely - az NBH-ból kiválva - a harmadik polgári nemzetbiztonsági szolgálat lett. A Szakszolgálat a titkos információgyűjtésre a törvény által felhatalmazott szervezetek szolgáltató intézménye. A nemzetbiztonsági munka szabályozása megfelel a jogállamiság alapvető követelményeinek: a szolgálatok működését törvény szabályozza; az állampolgári jogokat legjobban korlátozó eszközök, módszerek alkalmazására csak a szolgálatoktól független, külső - bírói, illetve igazságügy-miniszteri - engedély alapján kerülhet sor; részletesen szabályozott parlamenti felügyelet is érvényesül a szolgálatok felett.